Az első lépések...

...helyett néhány nyitó gondolat. Nem most kezdtük a Kéket. Tulajdonképpen hamarosan a felénél tartunk, nagyjából egy hónapja már átléptük az 500. km-t is. Viszont mostanában a facebookon többeknek ajánlották, hogy a képek ottani egyszerű megosztása helyett indítsanak blogot, úgy nem vesznek el a dolgok a süllyesztőben. Ez a gondolat szöget ütött a fejembe, és a hétvégi túrán elhatároztam, hogy én is így teszek. Nem is azért, hogy a képek megmaradjanak, azok úgyis el vannak téve, inkább azért, hogy egy-egy túranap után leírjam az élményeinket, merre jártunk, mit láttunk, hallottunk, kikkel találkoztunk, hova mentünk be, egyszóval olyan dolgokat, amik elveszhetnek az emlékezet mélyén az újabb és újabb túrák új benyomásai, tapasztalatai miatt. 

wp_20160828_15_43_04_pro.jpg

A Keszthelyi-öböl a Festetics-kilátótól

Honnan is jött az ötlet, hogy belevágjunk? Gabi fejéből pattant ki 2015-ben, ha jól emlékszem, egy Őszi Mátra teljesítménytúra közben. Még gimiben lettünk barátok, és bár abban az időben is voltunk néhányszor kirándulni, túrázni kisebb-nagyobb társasággal, csak miután mindketten egyetemi előadókra cseréltük az iskolapadokat, kezdtünk el gyakrabban teljesítménytúrákra járni. Főleg hazai terepen, a Mátrában tettük meg ezt, de mivel ezek többsége nagyon frekventált esemény volt, sokszor több tíz m-es embersorban kellett haladni, és bár ezekről az alkalmakról is számtalan emlékezetes pillanatot őrzünk, mégis úgy gondoltuk, hogy jobb lesz egyénileg, saját tempóban, saját szervezésben folytatni. Nekem van is ilyen tapasztalatom, hiszen mióta járni tudok, a szüleim vittek kirándulni, túrázni, így megszerettem a hegyeket, erdőket, és a túrázás úgy tartozik hozzá a mai napig az életemhez, mint sok kortársamnak a péntek esti bulik. Azon is meglátszott, hogy vidékiek vagyunk, hogy úgy bolyongtunk a Deák tér környékén az MTSZ-központot keresve, ahogy a nagyvárosi ember szokott az erdőben, ha pár száz méter hosszan nincs turistajelzés. És nem sikerült megtalálni. Sebaj, majd a teljesítés után újrapróbálkozunk!

wp_20160115_14_00_33_pro.jpg

A Tepke gerincén 

Így én a jó öreg 2006-os kiadású füzetemmel - amivel anno a mátrai és bükki Gyermek Kéktúra szakaszokat már teljesítettem - vágtam bele, Gabinak pedig az első túranapon, Mátraházán, a parkolóban lévő ajándékbódéban sikerült beszereznie a saját példányát. Itt is nyomtuk bele az első-utolsó pecsétet. Első, mert itt kezdtük a vándorlást, és utolsó, mivel ez volt az utolsó alkalom, hogy régi típusú bélyegzővel találkoztunk - a többi helyen már az első túranapunkon is a díszes újak vártak minket.  

wp_20161002_14_48_12_pro.jpg

Nagy-Hideg-hegy, turistaház

Azóta 27 Kéken töltött nap van mögöttünk. Többnyire egynapos utak voltak, de már mögöttünk van egy három- és egy négynapos is. Ezek és a mindenkor aktuális túrák élményeit kísérlem/kíséreljük meg megosztani e blogban, a praktikus, mások számára is hasznos infókat vegyítve a szubjektív benyomásokkal. Jómagam mindig ki fogok térni arra, hogy milyen módon közelítettük meg és hagytuk el a helyszínt - tanulmányterületem miatt ez a téma amúgy is közel áll hozzám. Teszem ezt azért is, mert a tömegközlekedés, a vasút már-már közhelyszerűen a legkörnyezetbarátabb közlekedési mód, és talán néhányak fejében repedést tudok ütni azon a gránitszilárdságú dogmán, hogy csak és kizárólag autóval lehet menni, mert máshogy nem lehet megoldani. Nos, nekünk eddig - és bátran állíthatom, ezután is - mindig sikerült, megfelelő szakaszolással és időbeosztással lehetséges. Arról nem is beszélve, hogy az utazás megszervezésével is kiegészülnek a túra élményei. 

wp_20160514_09_27_07_pro.jpg

Szarvaskő, vasúti megállóhely

Talán ennyi elég (sok) is volt előszónak, jöjjenek a tényleges túrák! Na meg persze Zsákos Bilbó versikéje - Tolkien tollából -, ami szerintem akár a Kéket járók Szózata is lehetne (ha már az "Indulj el egy úton..." ott van Himnusz gyanánt): 

Indul a küszöbről az Út:
ha nem vigyázok, elszelel;
Felkötöm én is a sarút,
gyerünk utána, menni kell,

utak találkozása vár,
futok, a lábam bizsereg -
csak ott lehetnék végre már!
Aztán hová? Ki mondja meg?